Nem vagyok régész, sem asztalos - csak valaki, akit lenyűgöznek a régi korok játékai. Izgalmasnak találom az időutazás érzését, amikor újraalkotom azokat a táblajátékokat, amelyeket már Egyiptomban, Rómában, a vikingek között vagy a középkorban is játszottak. 

Szeretek belemerülni a korabeli minták, formák és anyagok világába, aztán ezekből valami kézzelfogható, új játék születik. A célom, hogy minden egyes játék tükrözze azt a korszakot, amelyből származik. Ne csak tárgy legyen - legyen élmény. Emlékeztessen arra, milyen jó dolog leülni együtt, figyelni egymásra, játszani. Mert ez egy örök emberi igény, és ma, amikor a figyelmünk annyi felé szóródik, talán még fontosabb, mint valaha. 

Nálunk otthon is működik, általában hárman játszunk. A gyerekem egyre ügyesebb, előre gondolkodik, jó taktikus. Sokszor játszunk, és mindig én vagyok a vesztes. Ők azt mondják, séma nélkül játszol. Én meg örülök neki. Talán a játék miatt, talán a gyakorlásnak köszönhetően - vagy csak szerencsém van. Én meg örülök neki. Valamiért működik – és közben együtt vagyunk. Talán ez a legfontosabb.