Nem vagyok régész, sem asztalos – csak valaki, akit lenyűgöznek a régi korok játékai. Izgalomba hoz az időugrás és újraalkotom azokat a társasjátékokat, amiket már Egyiptomban, Rómában, a vikingek között vagy a középkorban is játszottak. Imádom a korabeli minták, formák és anyagok tanulmányozását. És persze a kézzel festett, szép táblajátékok megalkotását. A célom, hogy tükrözze az akkori kor hangulatát. Olyat, ami emlékeztet arra, hogy együtt lenni, játszani, figyelni egymásra: ez örök emberi igény. Ma, amikor minden szétforgácsolja a figyelmünket, talán még fontosabb, mint valaha. 

 A játék mint élmény és fejlődés

A játék nálunk is működik – itthon általában hárman játszunk. A gyerekem egyre  ügyesebb, előre gondolkodik, jó taktikus. Játszunk sokat, de mindig én vagyok a vesztes. Ők azt mondják, séma nélkül játszom. Én meg örülök neki, mert valamiért mégiscsak működik. Talán a játék, talán a gyakorlás – vagy csak szerencsém van, nem tudom, de van eredménye. Egyébként Benedek csinálja a honlapom lépéseit.